Az elmúlt napokban több híradás, tudósítás, elemzés jelent meg a sajtóban az idei aszályról, amely nagyobb mértékben az ország keleti felét sújtja, de a Dunántúl nagy része is szenved a csapadékhiánytól. Veszprémben július közepéig 216 milliméter eső esett, ami 83 milliméterrel kevesebb az időarányos átlagnál. Ez a csapadékhiány még nem okozna rendkívüli aszályhelyzetet térségünkben, ha nem előzte volna meg két csapadékszegény év, amihez átlag feletti hőmérséklet is párosult.

Július elseje óta országos tűzgyújtási tilalom van érvényben, ennek ellenére még mindig számos szabadtéri tűzesethez riasztják a tűzoltókat.

2021 száraz volt Magyarországon, majd 2022-ben tovább folytatódott és most is tart a csapadékszegény időjárás, aminek következtében az ország jelentős részén aszály alakult ki. A legsúlyosabb aszály az Alföld középső és tiszántúli részén van. Jelen tanulmány az idei csapadékmérések mellett foglalkozik a csapadék térbeli és időbeli változékonyságával, és a XX. század eleje óta tapasztalt száraz időszakokkal.

Időjárás, csapadék viszonyok
Ahogy arról a sajtóban is lehetett már olvasni, 2020. óta Magyarországon folyamatos csapadékhiány tapasztalható. A jelenlegi veszprémi meteorológiai mérések alapján megállapítható, hogy az elmúlt két-két és fél évben összesen, mintegy háromnegyed évnyi időarányos csapadékmennyiség hiányzik a vízkészleteinkből. A közel három éve tartó szárazság oda vezetett, hogy az idei nyárra több patak, és forrás is elapadt, továbbá néhány sekélyebb mélységű tározó is kiszáradt, karsztvíz szintjeink folyamatosan csökkennek. Ezek a meteorológiai viszonyok jelentősen befolyásolják életünket, ahogy arról több híradásban is beszámolt a média, az elmúlt napokban.

A helyszín Marokkó, az ország, amely a sivatagosodás és a határátszabások miatt többnyire vízhiánnyal küzd. A lakosság energiájának nagy részét az életben maradáshoz és a talpalatnyi földterületeken végzett növénytermesztéshez szükséges víz beszerzése köti le.