Gucsik Bence: Meteorithullás Boszniában (?)

2022. október 11-én (kedden) a kora esti órákban, 20:59:48-kor (18:59:48 UT) egy fényes, lassú, több mint 4 másodpercig látszó tűzgömb tűnt fel Magyarországtól délre. A Sopron melletti házunk tetején található kamerám szerencsésen elkapta az egész jelenséget. Sajnos ebben az időben az ország nagy része felett erősen felhős volt az ég, így azok az amatőr időjárási égfigyelő kamerák se kaphatták el, amelyek egyébként a jó irányba néztek. Szerencsére nem csak nekem volt nagy szerencsém: az infornax.hu által üzemeltetett mencshelyi kamera is elkapta a hullás legvégét.

Az már látható volt hogy fényes jelenségről van szó. Mivel egynél több felvétel állt a rendelkezésemre, lehetőségem volt azok kimérésére és egy előzetes pályaszámolásra. Első sorban SonotaCo UFOAnalyzer programjával meghatároztam a felfénylési és kihunyási koordinátákat manuális maszkolással, melyek a pályagörbe és nyomvonal számításának alapját képezik. A mencshelyi felvétel 0,037°-os (2,22 ívperces), a sajátom pedig 0,027°-os (1,62 ívperces) átlagos hibával volt kimérhető ami elég jónak számít ahhoz képest, hogy ezek nem professzionális kamerák hanem közönséges éjjeli térfigyelők. Ezek után az adatokat betápláltam az UFOOrbit programba, amely láthatóvá tette a nyomvonalat. Ez a program .csv formátumban képes a koordinátákat fogadni, ebben Kővágó Gábor segített saját fejlesztésű programjával.

Számításom szerint a tűzgömb Nyugat-Bosznia felett repült. A saját felvételem szerint 84,95 km-es magasságban fénylett fel és 33,88 km-en hunyt ki. Átlagos sebessége 23,22 km/s volt. Pályahajlása (i) nagyon kicsi, mindössze 0,388°, vagyis a bolygók síkjában keringett a Nap körül a Földdel való találkozása előtt. Első ránézésre úgy tűnt, hogy egy korai taurida (NTA/STA) tűzgömbbel van dolgom, de a sebessége elárulta, hogy semmi köze a 2P/Encke üstököshöz köthető meteorrajokhoz.

A kimérésemet azonban nagy pontatlanságok terhelik. A valós radiáns könnyen lehet, hogy több fokkal odébb volt, mivel az észlelési síkok által bezárt szög mindössze 14,13°.

Jelenleg azonban a legnagyobb hiba a naprendszerbeli pályagörbét terheli. Ennek pontos megszerkesztéséhez ismernünk kell, hogy bolygónk pontosan mekkora sebességgel találkozott a meteoroiddal. Az UFOOrbit azonban a számított átlagos sebességet vette kiindulási sebességnek a pályagörbe számításához, ez pedig azért baj, mert a tűzgömb (főleg az útja végén) már jelentősen lassult, magyarul a belépési sebesség biztosan nagyobb mint az átlagos. Ez azt jelenti, hogy az ebből következő pályaelemek (excentricitás, naptávolpont, keringési periódus idő) mind egy picit nagyobbak a valóságban mint amit kaptam. A valóság persze az, hogyha nagy pontossággal ismerném, milyen sebességgel mozgott a test a felfénylésének a legelején, a pályagörbe akkor is hibával volna terhelve, mert a látható felfénylés előtti másodpercekben, több száz km-es magasságban is már elkezd fékeződni. Ezt a fékeződést nem lehet mérni, de szimulációs modellekkel korrigálni lehet rá. Szerencsére a felfénylés előtt bekövetkező sebességveszteség arányosan csökken a meteoroid tömegével (és sűrűségével), így a nagy tűzgömböket produkáló testek esetében elhanyagolhatónak tekintik. A felfénylés előtti lassulásból adódó mozgási energia változás az olyan kis tömegű, kis sűrűségű (porózus, üstökös eredetű) szemcsék pályagörbe-számítását befolyásolja számottevően, melyek nagy excentricitású (parabola, vagy nagy periódusú ellipszis) pályán mozognak. Minél közelebb van ugyanis az eredeti pálya a parabolához (e=1), a belépési sebesség hibája annál drasztikusabban befolyásolja a számított pályagörbét. Rossz idő- és térbeli felbontású felvételek alapján például a keringési periódus több nagyságrendbeli változáson is átmehet attól függően, hogy a felvételen a meteornak pontosan melyik pixelét olvassuk le (sajnos tapasztalat).

A kis kihunyási magasság (33,88 km) láttán többünkben felmerült a meteorithullás lehetősége. Hangrobbanásról nincs tudomásunk és az jelen tudásunk szerint minden meteoritot adó tűzgömb esetében van. További bizakodásra ad okot, hogy a kihunyási magasságot a felvételem alapján számoltam, amely igen messze volt a jelenségtől. A kihunyási pont mindössze 4,5°-al volt a horizont felett, ráadásul mindez rossz minőségű égen (párás ég, Hold, felhők). Ez azt jelenti, hogy a valóságban biztosan lejjebb jött az izzó anyag még pár száz méterrel, vagy pár km-el. Hogy pontosan mennyivel, azt sajnos nem lehet megmondani a jelenleg rendelkezésemre álló felvételek alapján. További hiba is terheli még a légkörbeli nyomvonalat. Az általam használt szoftverek összekötik a kezdeti és a végpontot és egy egyenes vonalnak tekintik a tűzgömb légkörbeli pályáját. A valóságban a bolygónk gravitációja meggörbíti az izzó test által bejárt utat, mégpedig a légköri fékeződésből adódó sebességváltozással arányosan növekvő mértékben. A vízszintessel kis szöget bezáró nyomvonalú, hosszú ideig ’égő’ tűzgömbök esetében ez a pályagörbülés már számottevően eltéríti a nyomvonalat az egyeneshez képest, de ebben az esetben a gravitációs elhajlás 71m-nek adódott, ami elhanyagolhatónak számít.

Szóval a fő kérdés: hullottak-e meteoritok? Hát szerintem nagyon határeset volt, ezért megkérdeztem Gábort. Szerinte lejöhetett egy kevés, de ha igen, akkor is épphogy, és akkor is csak egy kevés. Ráírtam hát Jim Goddall-ra a strewnify-os Discord-szerverén, aki már régóta meteoritot adó tűzgömbök szórásmező-számolásával foglalkozik szabadidejében. Számos sikeres számolást tudhat már a háta mögött. Ő jóval optimistább volt mint én, a felvételem alapján szerinte 500 gramm alatti anyag megmaradhatott és a földre hullhatott meteoritok formájában. Szabadidejében el is készítette a saját programja alapján az esetleges szórásmezőt. Gábor is kiszámolta a szórásmezőt a saját sötétrepülést szimuláló programja alapján és Jim-éhez nagyon hasonló (gyakorlatilag ugyan olyan) szórásmezőt kapott. Jim szórásmezeje azonban szintén valamennyi hibával terhelt, mivel a nyomvonalam  vége valamennyire biztosan hibás, és mert a sötétrepülési szimulációkhoz még nem volt módja felhasználni a legfrissebb magaslégköri széladatokat, mert a számítás idejében az IGRA szerverek még nem frissültek a legújabb európai adatokkal.

Jelenleg tehát úgy tűnik, hogy a tűzgömb -éppenhogy ugyan- de dobott egy nagyon kevés meteoritot. Ettől függetlenül ez valószínűleg nem egy akkora esemény, amelyre érdemes keresőexpedíciót szervezni. Maximum ha valaki helyi lakos, megejthetne pár nagy kutyasétáltatást és járhatna nyitott szemmel a mezőkön és erdei utakon. A nyomvonal viszonylag kis (32,7°) vízszintessel bezárt szöge miatt a szórásmező sajnos elnyúlt, és ha le is pottyant pár kisebb meteorit, azok valószínűleg nagy távolságra vannak egymástól.

Köszönetnyilvánítás:

Köszönet első sorban Kővágó Gábornak, aki már évek óta foglalkozik a témával szabadidejében. Rengeteget tanultam tőle. Az ő programjai segítségével tudom használni az UFOOrbit-ot, tudtam meg egy kattintással a gravitációs elhajlás mértékét, illetve tudtam ábrázolni a tűzgömb légkörbeli nyomvonalát.

Köszönet továbbá Jim Goddall-nak aki szintén segített és áldozott arra a szabadidejéből, hogy megszerkessze az esetleges szórásmezőt, valamint végül, de nem utolsó sorban köszönet azoknak a honfitársaimnak, akik a saját költségükön, ingyenesen üzemeltetnek égfigyelő időjáráskamerákat és teszik közzé az élő felvételüket a hazai időjárási weboldalakon.

Gucsik Bence

DE-TTK