Amatőr Észlelők meteorológiai kurzusa, az észlelés, 1. rész

Az észlelés folyamata

Az amatőr meteorológus munkájának különleges értékét az észlelés adja, ezért érdemes ezekkel részletesen is foglalkozni. Maga az észlelés folyamata két részre oszlik: a műszerek által mért adatokat rögzítjük, leolvassuk, eltároljuk, elemezzük, majd az észlelési helyünkön érzékelhető időjárási jelenségeket jegyezzük fel. Ez utóbbi a felhőzet megfigyelését is magában foglalja, erről is lesz szó.

Műszeres adatok

A műszereinkkel mért adatok közös jellemzője, hogy valamilyen eszköz segítségével közvetve kapunk információt a vizsgálandó paraméterről. A műszerek mérési hibáinak két fő oka lehet: a műszer rossz helyen, körülmények között mér (zavaró tereptárgyak, árnyékoló hiánya), vagy a műszer saját mérési hibája.

Akkor kezdjünk el mérni: Hőmérséklet és harmatpont

A hőmérséklet mérése sok szempontból fontos, így az elmúlt századokban rengeteg módszert találtak ki rá.

Ezek közül a leghétköznapibb a folyadékos hőmérő, melybe higanyt, vagy alkoholt töltenek. A folyadékoszlop hossza arányos a hőmérséklettel. Így csak arra kell vigyázzunk, hogy a folyadék és a levegő hőmérséklete valóban azonos legyen. Ezért ezeknél a hőmérőknél már egyre ritkábban a Stewenson-féle hőmérőházat alkalmazzák.

Stewenson-féle hőmérőház

A folyadékos hőmérők nagy hátránya, hogy csak a pillanatnyi hőmérsékletet látjuk, a helyszínen leolvasva. A min-max hőmérsékleti értékek mérésére léteznek folyadékos hőmérők, melyekben fém pálcikákat helyeznek el, ezeknél figyelni kell a hőmérő típusának megfelelő pontos vízszintes, vagy függőleges elhelyezésre. “Nullázásuk a hőmérők “lerázásával lehetséges.

A digitális műszerekben általában elleállás-hőmérő szenzor található. A módszer működési elve, hogy a szenzor anyagának ellenállása, vezetőképessége függ a hőmérséklettől. Itt is nagyon fontos a megfelelő árnyékolása a szenzornak. Ez történhet a fent már bemutatott hőmérőházban, de a legelterjedtebb, olcsóbb is kisebb helyet foglaló tányéros árnyékolóban is.

Taki-féle tányéros árnyékoló

Ezt a fajta tányéros árnyékolót 2008-óta én gyártom a legnagyobb darabszámban mai napig az amatőr meteorológus társadalom számára.

További előnye a digitális hőmérsékleti szenzoroknak, hogy lehetővé teszik az adatok tárolását, archiválását és az adattovábbítást, tehet bárhonnan elérhető, on-line adatokhoz juthatunk. Ugyanígy rögzülnek digitális alapon a napi min-max hőmérsékleti értékek is.

A harmatpontot közvetlenül nem lehet mérni, csak nagyon bonyolult műszerekkel, azonban a nedvesség és a hőmérséklet ismeretében kiszámítható.

A nedvességet a digitális műszerek a legtöbb esetben mérik. Hagyományos eszköz a mérésre a hajszálas higrométer, ami egy hajszálköteg megnyúlását, vagy összehúzódását méri. Létezik még a száraz-nedves hőmérőpár (pszichrométer), amely a párolgást és az azzal járó hőelvonást méri, ezzel az ún. nedves hőmérsékletet tudjuk meghatározni. Ez utóbbi ismeretében táblázatokkal, vagy bonyolult számításokkal meghatározható a relatív nedvesség és a harmatpont is.

Bármilyen eszközzel is mérünk, van pár fontos szabály, melyeket be kell tartanunk. 2 m-el a felszín felett kell elhelyezni a mérő műszereinket a feljebb említett árnyékolási módszerek valamelyikével. Lehetőség szerint ez nyílt, ápolt füves területen történik, távol az hősugárzásra képes tereptárgyaktól. (épületek, kerítés, szilárd burkolat, stb.)

Ha minden rendben, mehet a mérés, de még így is tisztában kell legyünk azzal, hogy a kapott adatok így is csak tájékoztató  jellegűek, így meteorológiai szakmai felhasználásuk csak korlátozottan lehetséges (kalibráció hiánya).

És ne feledjük! Inkább ne mérjünk sehogy, mint szabálytalanul, mert a helytelen mérés mindig károsabb, mint a nem létező!

A következő részben a szélmérés következik.