Amatőr Észlelők meteorológiai kurzusa, az észlelés. A szél iránya és sebessége, 2. rész
A szélirány és a szélsebesség alatt az észlelést megelőző 10 perc átlagos értékeit értjük. A szelet a meteorológiai gyakorlatban 10 méteres oszlop tetején kell mérni, magasabb tereptárgyaktól távol.
A szélmérő magasságában a legközelebbi akadály távolsága az akadály vízszintes, vagy függőleges kiterjedésének legalább a tízszerese legyen.
A szélirány megnevezésénél azt az irányt jelezzük, ahonnan a szél fúj. Így pl. az északi szél északi irányból fúj. A szélirányt ki lehet fejezni fokokban is, ahol az északi szél 360°, a keleti szél 90°, a déli szél 180°, a nyugati szél 270°.
A komolyabb szélmérők esetén rendelkezésre áll külön szélirány jelző és kanalas szélsebesség mérő.
Fontos, hogy a forgókanál tehetetlensége ne legyen se túl nagy (gyenge szél is megmozdítsa) és se túl kicsi (hogy a gyenge szellő megforgassa és utána sokáig forogjon) . A hivatalos meteorológiai állomások szélmérőit időszakonként kalibrálják, szükség esetén a kopó alkatrészeket cserélik.
Egyre több állomás használ ún. ultrahangos szélmérőket is, (pl. Netatmo tip. állomások) melyek a szél és a hang sebességének összeadódása (Doppler-jelenség) elvén mérnek.
Ezeknek nagy előnye, hogy nem tartalmaznak mozgó alkatrészeket, ellenben a pontosságuk – különösen kis szél esetén – jelentősen kisebb.
A szél mérése műszerek hiányában becsléssel is lehetséges. Erre alakították ki a Beaufort-skálát.
A képre kattintva nagyobb méretben betöltődik
Ennek segítségével a szárazföldön a fákra, a vizeknél pedig a hullámokra gyakorolt hatása alapján lehet megbecsülni a szélsebességet. A szél iránya pedig megállapítható pl. egy magasabbra kötött szalag segítségével is.
A következő fejezetben a légnyomás mérése lesz terítéken.
