Hogyan alakul ki szélcsendes éjszakán a kisugárzásos fagy?
A kisugárzásos fagy (vagy radiációs fagy) akkor jön létre, amikor derült, szélcsendes éjszakákon a földfelszín több hőt sugároz ki az űr felé, mint amennyit a légkör visszaver.
A folyamat lépései:
Hőkisugárzás: Felhőtlen égbolt mellett nincs „takaró”, amely visszatartaná a hőt, így a talaj és a növényzet gyorsan hűlni kezd.
A talaj hűti a levegőt:
Mivel a talaj gyorsabban veszíti el a hőjét, (kora tavaszi időszak) mint a levegő, az érintkezés révén elkezdi hűteni a közvetlenül felette elhelyezkedő légréteget.
Szélcsend szerepe: Szél hiányában a különböző hőmérsékletű légrétegek nem keverednek össze. A hidegebb, sűrűbb levegő megül a felszín közelében (gyakran a mélyedésekben, völgyekben), míg pár méterrel feljebb lényegesen enyhébb maradhat az idő.
Az alacsony páratartalom két fő módon erősíti a kisugárzásos fagyot:
Gyengébb „üvegházhatás”:
A vízgőz a légkör egyik leghatékonyabb üvegházhatású gáza. Ha száraz a levegő, nincs ami elnyelje és visszasugározza a talajból távozó hőt, így az akadálytalanul kijut a világűrbe.
Gyenge, vagy semmilyen harmatképződés:
Amikor a levegő lehűl és eléri a harmatpontot, a vízpára kicsapódik (harmat vagy dér keletkezik). Ez a folyamat hőt szabadít fel (latens hő), ami lassítja a további hűlést. Alacsony páratartalom esetén a harmatpont nagyon alacsony, így a hőmérséklet „fékezés” nélkül, gyorsan zuhanhat a fagypont alá, mielőtt a felszabaduló hő mérsékelné a folyamatot.
Röviden:
A száraz levegő se nem szigetel jól, se nem szabadít fel hőt időben, így a lehűlés sokkal drasztikusabb.
Inverzió:
Kialakul a hőmérsékleti fordítottság, ahol a magassággal nem csökken, hanem egy bizonyos pontig nő a hőmérséklet.
Ez a fagytípus különösen veszélyes a tavaszi virágzás idején, mert bár a hőmérők már 2 m magasan is gyenge plusz fokokat mutathatnak, a talajszinten, vagy a közelében már pusztíthat a fagy.
Erős kisugárzásos fagy esetén a 2 m magasság is fagypont alá hűl, a talajfelszín azonban ettől 3-4°C értékkel is hidegebb lehet.